Szank község a magyar Alföld Duna-Tisza közi részén (keleti hosszúság 19,5°, északi szélesség 46,5°), a Kiskunságban található. A település légvonalban Kecskeméttõl délre 41, Kiskunmajsától ÉNY-ra 8, Kiskunfélegyházától DNY-ra 23, Kiskunhalastól ÉK-re 25 km távolságban van. A falut Móricgát, Jászszentlászló, Kiskunmajsa, Bodoglár, Tázlár, Bócsa és Bugac határolják. A terület felszíne futóhomok, amelyet az uralkodó ÉNY-i szél hordott az agyag- és iszaprétegre a Duna-völgyébõl a földtörténeti korok idején. A homok alatt a löszréteg helyenként 8-12 m vastag. A község határterületén három ÉNY-DK irányú, egymással párhuzamos buckás homokhát (garmada) húzódik. A középsõ homokhát DK-i végére települt a falu. A határterület legmagasabb pontja a Besnyei-domb (127 m). A homokhátak szél okozta mozgását fenyves- és akácerdõ, szõlõ- és gyümölcstelepítéssel fékezték le az itt élõ emberek.
 
A homokháttal párhuzamos völgyelésekben apró tavak sorakoztak. E deflációs teknõk mélypontjain "semlyékek" jöttek létre, melyeket esõs idõben nagy kiterjedésû belvíz töltött ki. A belvizek problémáját az 1950-es évek végén kiépülõ Dongér csatornarendszer oldotta meg. (Hossza 85 km, a talajfelszínnél 10-12 m széles, állandó vízfolyással bír.)
Szank földrajza
Az évi átlagos középhõmérséklet 10-11° C, az évi átlagos napsütéses órák száma 2150 óra ( itt a legtöbb az országban). A homok gyorsan felmelegszik, visszatükrözi a fényt, ezért hamarabb érnek a gyümölcsök, színesebbek, de fokozott a szárazság is. Több védett növényfaj is él ezen a tájon. A természetes növényvilág a szomszédos Bugacpusztán (Kiskunsági Nemzeti Park) ma is tanulmányozható. A homoki erdõkben õzek, nyulak, fácánok, sõt vaddisznók is élnek. A puszta kedvelt állomáshelye a vándormadaraknak.