Gyertyafénybe burkolózott a szanki temető október utolsó hétvégéjén. A szépen gondozott sírokra virágok, mécsesek kerültek. A szanki képviselők az I. és II. világháborús halottak sírjánál, emlékművénél helyeztek el virágot és gyújtottak gyertyát Halottak napján.

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep. A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően, ha az vasárnap, akkor november 3-án.
A katolikus lexikon szerint az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, és a 14. században vált hivatalossá.
Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek érte. A küzdő egyház (ecclesia militans) emlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens).

Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.
Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. (Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium 285.o)

Kattintson a képre!