Budapest második legnagyobb temploma, a rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom lépcsőjén állunk szeptember 17-én 10 órakor. Bent felzúg az orgona, s felcsendül gyermekkorom egyik kedves, de azóta ritkán hallott Mária éneke:
Nagyasszonyunk, hazánk reménye! / Bús nemzeted zokogva esd. / Nyújtsd, Irgalom, jobbod feléje! / Botlásiért, óh, meg ne vesd! / Mi lesz belőlünk, hogyha Te elhagysz? / Bús Árvaságunk sírba hervaszt / Minden reményünk csak Te vagy, / Szent Szűz Anyánk, Szent Szűz Anyánk, / Óh, el ne hagyj!

A hatalmas háromhajós templom falai közt százak éneklik az esengve kérő imát.
A Mária - tisztelet felemelő megnyilvánulásának vagyunk tanúi és részesei a Magyarok Nagyasszonya Egyházközösségek 3. országos találkozóján.
A találkozókat Szabó Sándor atya kezdte szervezi. Ő 2008-ban lett a templom plébánosa. Még ebben az évben elindított egy lelki mozgalmat. Megkereste az ország összes Magyarok Nagyasszonya titulusú templomának egyházközösségeit azzal a kéréssel, hogy minden hónap 8-án (október 8-a Magyarok Nagyasszonya ünnepe) tartsanak rózsafüzér imaórát a templomukban, felajánlva azt hazánkért és egyházközségeinkért. 2009-ben minden egyházközséghez megékezett a meghívó az első találkozóra. A találkozó fővédnöke Erdő Péter Budapest-Esztergomi érsek, Magyarország prímása.
Ebbe a lelki mozgalomba kapcsolódtunk be mi, szankiak is. Toldi Ferenc és felesége, Rózsika kezdték a szervezést. Templomi hirdetések, személyes beszélgetések során lassan alakult az imacsoport, s már az első országos találkozón is részt vettünk. Idén negyvenen indultunk útnak, köztünk néhányan Jászszentlászlóról is.
A templomban 10 órakor Szentségimádás kezdődött. Az ünnepi szentmisét 11 órakor Erdő Péter bíboros-prímás mutatta be.
Szentmise után Bánk atya, az idős, már csak járókerettel közlekedő, de teljes szellemi frissességnek örvendő ferences rendi szerzetes tartott előadást a Nagyboldogasszony-eszme kialakulásáról, a Mária-tisztelet elterjedéséről és történelmünkre gyakorolt hatásáról. Ő életének nagy részét e téma kutatásának szentelte.
Utána komolyzenei koncert következett. Mindez kihangosítva a szépen rendezett, hatalmas templomkertbe, ahol közben agapén (szeretetlakoma, szeretet vendéglátás) vettünk részt. (800 zarándok fogadására készültek fel)
Ezen a napon volt Salkaházi Sára szociális nővér boldoggá avatásának ötödik évfordulója. Ő 1944-ben szenvedett vértanúságot. (az üldözöttek mentéséért a nyilasok a Dunába lőtték) Mai rendtársai bemutatták nekünk életútját, vértanúságát és boldoggá avatásának történetét.
Utána Szabó Sándor atya vezetésével rózsafüzért imádkoztunk, majd az atya köszönetet mondott az együtt töltött áldásos, szép napért, s a jövő évi találkozás reményében, Szent Kristófnak, az utazók védőszentjének oltalmába ajánlva áldással útra bocsátott minket.
A rákospalotai és itthoni szervezőknek áldozatos munkájára Isten áldását kérve fejezzük ki köszönetünket. Mindannyiunk nevében egy a negyven közül.

Balasi Anna

Kattintson a képre!