A jövõ haszonállata a legjobb mezõgazdasági befektetés. Annak idején - vagy húsz éve - így népszerûsítették nálunk a strucc-tenyésztést, hiszen a futómadárnak minden porcikája hasznosítható, húsa koleszterinmentes, bõre a krokodiléval vetekszik, tojása és tolla dísztárgy is lehet. Ám, akik azt hitték, a strucctenyésztésbõl gyorsan meggazdagodnak, csalódtak.

A kilencvenes évek végén becsempészett afrikai tojásokkal indult hazai strucctenyésztésnek nem kedvez a szabályozás. A korábbi háromszáz egynéhány után így már csak száz körül van a még tevékeny tenyésztõk száma, és köztük is nagy a széthúzás. A felvásárlók igyekeznek kihasználni a tenyésztõk szervezetlenségét, leszorítják az árakat, és sokszor nem is fizetnek a leszállított madarakért.
- Azok, akik az elsõk között kezdték el 15-16 évvel ezelõtt, és keltettek is, azok még jó áron adhatták el a madaraikat. Utána, amikor már egyre többen kezdtek foglalkozni vele, csökkentek az árak - mondja Szalontai József, akivel a szanki homokbuckák között meghúzódó tanyájára tartunk megnézni a struccokat.
A kocsiban jön velünk bátyjával együtt Monostori Albert is, akinek álma, hogy állattenyésztõ lehessen. Õ újságolta a minap, hogy nagypapája struccfiókákat vásárolt.
- Én sem vagyok tenyésztõ, - folytatja József, a Molnál dolgozom. Hobbiból tartom az állatokat. Kikapcsolódás velük foglalkozni.

A struccok igazi pusztai, sivatagi állatok. Táplálékuk nagyobbrészt növényi eredetû, de természetes körülmények között mindenevõk, a növényi táplálék mellett megeszik az útjukba kerülõ rovarokat, kisebb madarakat, emlõsöket, sõt a színes, fénylõ tárgyakat is lenyelik, különösen, ha fogságban vannak.
Mára, a XXI. század elejére a Közönséges strucc (Struthio camelus) maradt fenn a Földön, a többi faj maszáj strucc, szomáliai strucc, vörös lábú strucc szinte teljesen kipusztult. E fajt tenyésztik napjainkban. A mai tenyésztõk korábban három változatot különítettek el: a vörösnyakút, a kéknyakút és a feketenyakút.
Mivel a struccoknak szinte minden testrésze értékesíthetõ, így bármely testrész sérülése, különösen a nagy értékû struccbõr károsodása, komoly értékcsökkenést és jövedelem kiesést eredményezhet.
A magas bekerülési költségek ellenére is nagy a strucctartási kedv, hol hobby szinten, hol tenyészet és továbbszaporítás formájában. Az új állattartók azonban a megfelelõ ismeretanyag hiányában, sokszor már a beszerzéskor vagy a tartás és tenyésztés során alapvetõ hibákat követhetnek el. Ezek a hibák felboríthatják a gazdasági számításokat, és sokan kiábrándulhatnak a struccok tartásából, nevelésébõl.
Az elmúlt évtizedben azonban számos struccfarm erõsödött meg. A több százas állatlétszámuk alapján jelentõs tapasztalatokra tettek szert a tulajdonosaik, amelyeket az új állattartóknak célszerû figyelembe és igénybe venni.
Elõnye a magas jövedelmezõség (a befektetés egy év alatti megtérül), a gyorsnak számító, 14-16 hónapos termelési ciklus, és a növekvõ, keresleti piac. Hátrányok a bonyolult tenyésztési és tartástechnológia, szigorú munkavédelmi, állatvédelmi elõírások , a folyamatos termelési/tartási költség, drága tenyészállatok, elhullás, keltetési veszteség.
Veszéllyel is számolni kell. Elõször is azzal, hogy a territóriumát, tyúkját féltõ felingerelt strucckakas rúgása ötször nagyobb, mint a lóé, halálos is lehet. Amúgy az akár 170 kilogrammosra is megnövõ, össztömegéhez képest szerény agytérfogatú, ostoba madár legfeljebb csak arra lehet veszélyes, akirõl valamilyen rossz emléket õriz. Üzleti kockázatot jelent, hogy a strucc csibéje "élhetetlen". A tojásból kikeltetett, fácántyúk méretû kis struccot nehéz megtanítani inni, enni. Költségnövelõ, hogy csak speciális, világító itatóberendezéssel lehet rávenni a táplálkozásra. (Ezért van az, hogy miközben a strucctojás 2-3 ezer forint, a csibe 15-20 ezer forint, a néhány hetes elõnevelt struccért már 30 ezer forintot is elkérnek.) Számításba kell venni, hogy a strucc nálunk természetidegen jószág, bár az itteni éghajlat ideális a szabadban tartásához.

Kattintson a képre!